Az ügyintéző bőr aktatáskája

Valószínűleg a legtöbbek életében előfordul az, ami sajnos (vagy éppen szerencsére) velem is megesett: kénytelen voltam két állás közt alkalmi munkát vállalni. Többen próbáltak azzal vigasztalni, hogy ugyan, megesik az ilyesmi, de valahogy mégsem éreztem azt, hogy örülnöm kellene. Mindenesetre az legalább biztató, hogy ha ne is az összesre, de legalább néhány barátjára számíthat az ember, ha a padlóra került. Nekem egy olyan barátom segített, akivel már kiskölyök korunkban is együtt fociztunk az utca végén a poros grundon. Bérfuvarozással és teherautó kölcsönzéssel foglalkozik, egész szép kis vállalkozást épített fel magának telephellyel, irodával, jó néhány alkalmazottal és járművel. Elég jól is ment neki az üzlet, hiszen igen kedvező árakkal dolgozott a versenytársaihoz képest. Elég szép teljesítmény, ha belegondolok, hogy saját maga kezdte az egészet egyedül, egyetlen leharcolt teherautóval.

Na, szóval itt lettem én irodai kisegítő. Mivel teherautóra nincs jogosítványom, így szóba se került, hogy sofőrnek alkalmazzon, de igazából nem is nagyon lett volna hozzá kedvem. Valahogy ez az úton élt sofőrélet egyáltalán nem az én világom. Ehelyett szaladgálhattam asztaltól asztalig aktákkal és papírokkal, fénymásolgathattam, válogathattam, szóval jó kis irodai küldönc lettem. Végső soron annyira azért nem volt elviselhetetlen, de ettől függetlenül szívesen visszatértem volna az eredeti pályámhoz. Erre a pár hónapra esett a születésnapom is, amire a feleségem különleges ajándékkal készült: egy szépen becsomagolt doboz volt, benne egy gyönyörű bőr aktatáska. Egyszerűen nem bírtam a kíváncsiságommal, hogy hol találhatott ennyire remekbe szabott példányt, és mellette egy kicsit féltem is az árától, mert akkoriban nem vetett fel minket a pénz. De aztán megnyugtatott, hogy ne aggódjak, sokkal kedvezőbb áron volt, mint gondolnám. Meg is mutatta nekem a webshopot, ahonnan rendelte. Azt mondta, hogy több szempontból is kalandos a történet, mert gyorsan kellett találnia valamit, ugyanis a kedvtelenségemet látva mindenképpen olyasmit szeretett volna adni, ami visszabillent és reményt ad, hogy ível még felfelé a karrierem. Szóval egy héttel a születésnapom előtt rendelte, és hála az égnek időben meg is érkezett. Annak idején, mielőtt még kényszerpályára kerültem, nekem egy sokkal egyszerűbb aktatáskám volt, azóta többször is elgondolkodtam rajta, hogy hogyan is tudtam azzal egyáltalán létezni. Na de a lényeg: ez az új bőr aktatáska olyan szép és nagyszerű volt, hogy egyszerűen az elején nem volt szívem munkába járni vele. Csakhogy a régim végleg tönkrement, így kénytelen voltam az újat szolgálatba állítani. Nem okozott nagy meglepetést, hogy az irodában mindenki dicsérte, aki csak látta. Igazság szerint még némi büszkeséget is éreztem, hogy milyen remek ajándékot kaptam a feleségemtől.

bőr aktatáska

Egyszer aztán egy nagyobb nyélbe ütött üzlet előtt ott volt nálunk a megbízó cég ügyintézője. Szegény flótásnak pont a bejárat előtt szakadt el az aktatáskája, így kénytelen volt kézben behozni az összekeveredett, összekuszálódott papírjait. Láthatóan nagyon bosszús volt a dolog miatt, szinte dúlt-fúlt még akkor is, amikor leült a barátommal tárgyalni. Viszont máris megváltozott a hangulata, amikor megpillantotta a székem támlájára akasztott gyönyörű új bőr aktatáskámat. A beszélgetést félbeszakítva odajött hozzám, megkérdezte, hogy megnézheti-e. Mondtam neki, hogy persze, semmi gond. Töviről hegyire átnézte az egészet, és tapintatosan megkérdezte, hogy honnan van, és mennyi volt. Mondtam, hogy a Bagbox-tól, de az árát nem árultam el neki, hiszen ajándékba kaptam. Legalább majd őt is éri egy kellemes meglepetés.

Egy hét elteltével ismét visszajött a szerencsétlenül járt ügyintéző, de ezúttal már az ő kezében is egy vadonatúj bőr aktatáska volt. Mosolyogva intett nekem és mutatott új szerzeményére, láthatóan nagyon meg volt vele elégedve. Egy hónappal később kiléptem, mert sikerült találnom egy új állást. A barátomnak megköszöntem, hogy kisegített a nehéz időszakban, és azzal a tudattal jöttem el a cégtől, hogy a munkámon túl még legalább egy embernek a segítségére voltam.