Csodálatos kaland a gázpalackkal

Néhány évvel ezelőtt egy nagy teherautóval utaztuk be a világot a férjemmel. Ő egy nagyon jó ember, és szerencsére legalább ilyen jól vezet, szóval, amikor felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, a lehetőséget, hogy tartsak vele ebben az életre szóló kalandban, én nem visszakoztam. Úgy éreztem, szuper élmény lesz, és a kapcsolatunk is mélyebbé válik majd, újra összefonódik a szívünk, és romantikus fantáziáimba borultam. Kétség sem fért ahhoz, hogy szeretjük-e egymást, viszont mostanában nem sok időnk volt a másikra, ezért volt kiváló alkalom és lehetőség ez, azt hiszem mind a ketten nagyon szerencsésnek mondhattuk magunkat a másikkal. Időközben kialakult köztünk egy visszavonhatatlan kötelék, amely szinte beleivódott a vérünkbe is, a bőrünkön keresztül átszivárgott az érrendszerbe, ilyenek voltunk mi, egymás képmásai, egymás szerelmesei, akik kétségkívül tökéletes párt alkottak. Összebújva aludtunk ezen a csodás utazáson is, amikor épp nem a teherautót vezette, akkor is nagyon meghitten összenéztünk, egy csillagrobbanás szenvedélye volt az összeforró tekintetünkben. Most már olyan gusztustalan részletességgel számoltam be a szerelmünkről, hogy szinte a rosszullét kerülget saját magamtól, szóval lassan rá is térnék a történet lényegére, a csodálatos gázpalackokra, amelyek megmentették az életünket. A nagy kalandozásban egy terrorista szervezet támadt ránk, éppen Izlandon jártunk, amikor eszkimónak öltözött férfiak és nők rontottak ránk. Kiszúrták a kereket, és a mellkasukat verve üvöltöttek az út szélén, hogy ők, az izlandi nép, istentől származó és magasabb rendű nemzet, minden más népnek ki kell pusztulnia. Ez a megnyilvánulás meglehetősen emlékeztetett egy híres – ahhoz is túl híres, hogy leírjam a nevét – történelmi személyre, aki csúnya népirtásokat vitt véghez, és bántott embereket csak azért, mert nagyobb volt az orruk az átlagosnál.

Mindenesetre nem tudtuk, milyen járművel kéne tovább jutnunk – szerelmem, drágám, Tibor gázpalackgyűjtő volt, és egy rakat gázpalack volt a kamion rakterében. Egyszer rákerestem, mik ezek, beírtam a keresőbe, hogy „gázpalack, töltés, ár”, és kiderült, hogy ez a leggyakrabban használt keresőcímke a szerelmem számítógépén egyébként.

Szóval arra, hogy gázpalack, töltés, ár, a gazpalackfutar.com oldalát töltötte be a net, ekkor jöttem rá szerelmem titkos rajongására és szenvedélyére. Nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy belepillanthatok a lelke egy szegletébe, de igazából nem tudtam megérteni, mi ez az irdatlan rajongás. Később elmagyarázta, hogy ez más, mint akármi, hiszen a gazpalackfutar.com egy nagyon nagy oldal, amelyen minden termék csodálatos, és ő teljes mértékben odavolt a palackok formájáért és minőségéért. Ezért gyűjtötte őket, pedig ekkor még csak nem is sejtette, hogy mekkora jelentősége lesz majd ezeknek a gázpalackoknak (amelyeket a gázpalack, töltés, ár keresőszavak alapján találtam rá) a későbbi életünk tekintetében.

Miután kiszúrták a kamion kerekét, legnagyobb bundánkat magunkra borítva indultunk útnak gyalog Izlandon – jobb ötletünk nem volt. Út közben viszont találtunk egy hőlégballont – szerencsére Tibi éppen két hónapja tette le a hőlégballon jogosítványát! Viszont nem voltak gázpalackok beszerelve, de nekem az éles és csodálatos elmémmel eszembe jutott, hogy hiszen a kamion tele van gázpalackkal, hozzuk őket ide, és utazzunk tovább a levegőben, oda föntről amúgy is sokkal szebb a rálátás a világ tájaira, a világra.

Szóval a gázpalack nem csupán a fagyhaláltól mentett meg minket, de a világkörüli utunkat is megmentette!