Végül egészen Ausztriáig utaztam

Vagy öt éven keresztül dolgoztam teherautósofőrként, így talán nem olyan furcsa, hogy ezen a fórumon is meg akarom osztani a tapasztalataimat.

Nem tudom másoknál mennyire jellemző, de engem a barátaim mindig piszkáltak azzal, hogy miért vállaltam el ezt a munkát: attól függetlenül, hogy én élveztem, ők mindig azt mondták nekem, hogy tovább kéne már lépnem, és új dolgokat is ki kéne próbálnom.

A fizetés miatt persze én is elég sokszor elgondolkodtam rajta, hogy talán igazuk van, hisz az biztos, hogy az öt évem alatt egyszer se emelkedett a bérem, míg körülöttem, a boltok polcain, szinte minden ár magasabb lett.

Talán ez volt az, ami miatt végül beadtam a derekam, és elkezdtem munkák után érdeklődni, aminek a vége az lett, hogy ma is ausztriai munkát végzek, külföldön.

Miután elmondtam a barátaimnak, hogy állást keresek, sorra jöttek a javaslatok: boltok, biztonsági őri pozíciók, építkezések, sőt, még olyan is volt, aki azt mondta, üljek újra iskolapadba.

Már ekkor is egyedül az ausztriai munka maradt benne a fejembe, amit egy távolabbi barátom mondott.

Amikor vele leültem beszélgetni erről, elmondta, hogy Ausztriában rengeteg helyre el lehet menni szállodai kisegítőként dolgozni, ahova nem kell nagy tapasztalat, csak annyi, hogy értelmes legyen az ember és tudjon utasításokat betartani.

Na meg persze az, hogy tudjon németül, ami nekem azért már megvolt, hisz nagyon gyakran kellett külföldi autópályákon fuvaroznom, különösen Németország irányába.

Így azonban nem volt semmi, ami visszatartson, és tényleg el is gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne egy kicsit kimozdulni itthonról és belevágni ebbe az ausztriai munkavállalásba.

Azzal, hogy elköltözzek otthonról, nem volt bajom, mivel se kutyám, se macskám nincs, családtagjaimmal meg nem olyan szoros a kapcsolatom, hogy feltűnjön nekik, ha néha ritkábban látogatom meg őket.

Az ismeretlentől, az idegen országtól pedig már rég nem féltem: annyi helyen fordultam már meg életemben, kértem segítséget, töltöttem el egy-két éjszakát, hogy egy újabb hely már nem fog problémát okozni.ausztriai munka

Ráadásul itt legalább a nyelvet is beszélni fogom, még egy gonddal kevesebb.

Annyit persze megtanultam már az életben, hogy bármilyen új dolgot is csinálok, az mindig jobb, ha áll mögöttem valaki, aki vigyázni tud, hogy ne kövessek el valamilyen nagy hibát.

Ezért döntöttem úgy, hogy megfogadom barátom tanácsát, és megkeresek egy olyan céget, aminek már van tapasztalata az ausztriai munkák ügyében, és segítenek majd nekem megtalálni a tökéletes helyem.

Már az első helyen kiderült persze, hogy ez a kis segítség jóval nagyobb lesz, mint gondoltam – komplett önéletrajz csomagot kaptam, nyelvi felméréssel együtt, és ahhoz, hogy minél hamarabb megtaláljam a helyem konyhai kisegítőként, több száz szállodának ki is küldték az adataimat és elérhetőségeimet.

Szinte hihetetlen volt, hogy ahelyett a munka helyett, amit öt évig végeztem, mert nem gondoltam arra, hogy váltani szeretnék, egyetlen nap leforgása alatt közel kétszáz másik ajánlatot kaptam!

Most már egy éve dolgozok kint Ausztriában (második szezonomat kezdem), és egy percig se bántam meg, hogy belevágtam ebbe a dologba.

A fizetésem még ebben az egyszerű munkakörben is olyan, amit otthon nem tudtam volna a vezetéssel megkeresni, és mindennek a nagyon nagy százalékát félre is tudom tenni.

Eddig úgy volt, hogy ezt akkorra tartogatom, amikor hazaérek Magyarországra, de újabban kezdem úgy érezni, hogy ez az Ausztriai munka jobban bejött, mint először gondoltam volna.

Lehet, hogy végül is inkább csak albérletbe kéne költöznöm, és szépen lassan összegyűjteni majd egy kinti lakásra?